NKA UNIVERSITAS PEAC Menü
Karácsonyi sportjegycsalád

„ÚJ GYEREKEK JÖNNEK”

„Új gyerekek jönnek”
A PEAC-Pécs csapatánál folytatja pécsi pályafutását Zseljko Djokics, aki három éves szerződést írt alá klubunkkal. Interjú vezetőedzőnkkel – 1. rész.
Pécset nem hagytad el, ám egy új csapat vezetőedzője lettél. Mesélnél az elmúlt időszakról?

Nagyon sajnálom, hogy a régi klub megszűnt, életem talán legszebb hat évét töltöttem a kötelékében az utánpótlásnál, másodedzőként, végül vezetőedzőként. A legjobban pedig azt sajnálom, hogy a fantasztikus pécsi közönség magára maradt, szétforgácsolódott. Az elmúlt években úgy éreztem, hogy a körülöttem dolgozó emberekkel együtt én vagyok az utolsó mohikán, a legutolsó, aki a nagyon mostoha viszonyok ellenére is kitart a csapat mellett. A PEAC-nál viszont nem érzem magam Kolumbusznak, nem kell új kontinenst meghódítani, boldog vagyok, hogy Pécsett folytathatjuk a kosárlabdát, azt a sportágat, amely ebben a városban a legközelebb áll az emberek szívéhez. Arra számítottam, hogy az Adria Liga mellett az NB 1 B-ben indulhatunk majd, ahol a fiatal játékosainknak is sok játéklehetőséget tudunk biztosítani, de úgy alakult, hogy két erős bajnokságban is részt vehetünk. Így a szurkolók brutálisan sok meccset láthatnak majd, több mint hatvan mérkőzésen lépünk pályára, a játékosok rengeteget játszhatnak az idei szezonban. A keretünk viszont elég későn alakult ki és a mai napig sem teljes, nem volt lehetőségünk olyan csapatot építeni, ahol a játékosok hozzá vannak szokva a kétfrontos küzdelemhez. A mai napig azon töröm a fejem, hogy ez harakiri vagy egy nagyon pozitív lehetőség. Harakiri, mert ilyen erőltetett menetben nagyon nagy a sérülésveszély a fiataljaink számára. Nagy lehetőség pedig azért, mert egy játékosból csak akkor válhat nagy játékos, ha meccseket játszik. Az edzésmunka viszont nagyon fontos, csak jól szervezett edzésmunkával lehet folyamatosan fejlődni. Tavaly abból kovácsoltunk előnyt, hogy fiatal csapatunkkal sokat tudtunk edzeni a kevés mérkőzés miatt, látszott is, hogy mennyit fejlődtünk a szezon végére, ezt mutatta a Sopron és a Győr elleni teljesítményünk is. Ha vállaljuk az Adria Ligában való szereplést, idén éppen az ellenkezője fog történni, rengeteg mérkőzést játszunk majd kevés edzéssel, a meccseken kell fejlődnünk, sok olyan mérkőzés lesz, ahol nem a győzelem, hanem a tanulás lesz a fő célunk. Ezért még mindig nem tudom eldönteni, a nemzetközi sorozat harakiri vagy ajándék.

Miért a PEAC-ot választottad?


Ha őszinte szeretnék lenni, azt kell mondanom, hogy részben családi okok miatt, mert bár lett volna más lehetőségem is, de nem szerettem volna Pécset elhagyni. Másrészt pedig nagyon tetszett az a koncepció, amelyet a PEAC ügyvezetője, Mészáros Zalán elém tárt; egy fiatal csapatból három év alatt egy nagy csapatot építhetünk. A döntésben segített az is, hogy a PEAC teljesen új menedzsmenttel vág neki a bajnokságnak, amelyet olyan lelkes és elhivatott emberek alkotnak, akik már korábban is szerepet vállaltak a pécsi kosárlabdaéletben: Gyenge Gábor és Márton László. A sikerünk kulcsa pedig az lehet, hogy a PEAC alatt a Rátgéber Akadémia képez nagyon komoly utánpótlásbázist, a munkánk akkor érik majd be igazán, mikor az onnan kikerülő pécsi nevelésű fiatalok léphetnek pályára a felnőtt csapatban. Mikor Rátgéber Laci elment Pécsről és Fűzy Ákos másodedzője lettem, és lezárult egy fontos időszak a pécsi női kosárlabdában, már akkor az volt a terv, hogy egy nagyon erősen megfiatalított csapattal vágunk neki a bajnokságnak. Sajnos vagy szerencsére, de a tulajdonosok másképp döntöttek, és egy erős csapattal bajnokok, kupagyőztesek lettünk, szép eredményeket értünk el. Utána, az én vezetőedzőségem alatt elkezdődött egy fiatalítási folyamat, de a dolgok nem mentek a rendes mederben, minden kiszámíthatatlan volt, egyik napról a másikra éltünk, nem hogy azt nem tudtuk, mi lesz holnap után, de azt sem, mi fog történni ma este. Most, hogy a PEAC-tól lehetőséget kaptam, hogy három év alatt végig vigyek egy fiatalítási folyamatot, úgy gondoltam, újra kell kezdeni azt, amit pár évvel ezelőtt már egyszer elkezdetem. Ez olyan kihívás, amely kellő motivációt adott ahhoz, hogy Pécsett maradjak. Van egy szerb szám, az a címe, hogy Új gyerekek jönnek. A jövő most Szamosi Amadea, Balla Dorka, Csutorás Fanni, Czirják Noncsi, Raus Vivien, Kiss Virág, Sánta Petra. Olyan magyar magot szeretnénk kialakítani, amely három év múlva két-három külföldivel megerősítve bajnokságot tud nyerni, és újra indulhat az Euroligában. Nagyon örülök annak is, hogy a régi szakmai stábbal dolgozhatok tovább. Ajtony már nem csak másodedző, tandemben dolgozunk, annyi tapasztalatot szerzett, hogy már nem csak nekem, de a játékosoknak is tud segíteni egyénileg és taktikailag is. Nemrég jött haza Litvániából, a második évét zárta a FIBA Europe Coaching-on. Olyan ez, mint mikor frissítjük a szoftvert, új tudásanyagot építhetünk be a munkánkba. Nagyon fontos, hogy az ország egyik legtapasztaltabb fizikoterapeutája, Lukács Béla is velünk tartott Bárdi Csaba masszőrrel együtt. Remélem, hogy a szakmai stábhoz csatlakozik Perlaki Mónika is. Az alapozási időszak alatt velünk dolgozik egy erőnléti edző is, Baumann Norbert, nagyon profi szakember. Minden feltétel adott a komoly munkára.

Tovább a 2. részhez »
« vissza


Kiemelt támogatók:

NKA UNIVERSITAS PEAC - BELLONA KAYSERI MÉRKŐZÉS ÖSSZEFOGLALÓJA

Fontos győzelmet arattunk az Európa Kupában a török Bellona Kayseri ellen. A 80-74 arányban megnyert találkozóval hatalmas lépést tettünk a csoportunkból való továbbjutás felé.

© Minden jog fenntartva